Egyedül maradtunk.
Persze ott voltak bóbiskoló nagyszüleink, meg a duruzsoló tévé, de mégis, a szilveszter éjszakákról, az újévek délelőttjéről mindig a csend az első, ami eszembe jut. A január elsejei csendekben van valami riasztó és üres. Egyedül vagyunk és ránk vár egy hosszú, idegen év.
És most, azt hiszem, minden eddiginél idegenebb.
Bár tudom, egy koncert kellős közepén furcsa ilyesmit kijelenteni, de a csend létfontosságú. A csend engem csodálatos nyugodtsággal tölt el, szeretem és keresem; csendben tud szárnyalni a képzelet, születnek a gondolatok, megy az alkotás. A csend nem a zaj hiánya, hanem a tökéletes, isteni rend jele, a romlatlan eredet és a zavartalan harmónia állapota. A csendet egyáltalán nem kell kitölteni: meg kell becsülni, ha részünk lehet benne. Meg kell kóstolni – ahogy Jékely Zoltán, a valószínűleg legcsendesebb magyar költő írta a Béla király útjában.
Hogy mégse a melankólia, e magyar nemzeti tulajdonság uralja a ma esténket, a csönd akarása mellett még egy gondolatot szeretnék – a református liturgia szép kifejezésével élve – az itt megjelentek szívébe helyezni, elvégre nem azért jöttek, hogy a gyerekkori élményeimmel traktáljam Önöket. Küldetésem szerint a magyar tudomány képviselőinek nevében kellene újév-indító gondolatokat mondanom: noha erre semmiféle grémium nem hatalmazott fel, csak a saját nevemben beszélhetek, úgyis mint történészféle, apa és hitvalló antivegetáriánus. Ha a Magyar Tudomány Földalatti Felszabadító Hadserege mégis megbízhat valamivel, és amiben maradéktalanul egyet is értek velük, az az: a kutatás – a humán, a társadalomtudományi, a természettudományi – a létező mesterségek legjobbika.
Voltaképpen – de csitt, ez maradjon köztünk! – minket a hobbinkért fizetnek, hogy olyasmit csináljunk, amit mások, akik végül fogorvosok, fodrászok és szobafestők lettek, csak passzióból végezhetnek, szabadidőben. Mi bizony kipróbálhatjuk hivatásszerűen, hogy összeöntjük, aztán mikroszkóp alatt megnézzük; hogy megfejtjük; hogy kiássuk; letisztítjuk és múzeumba visszük; kiszámoljuk és megtervezzük; összeillesztjük és megírjuk. Rájövünk. Kiókumláljuk. Közzétesszük.